A városról
A rezidencia szeptemberig nem elérhető!
A főváros agglomerációjához tartozó, közel 2000 főt számláló község a Pesti-síkság és a Gödöllői-dombság találkozásánál fekszik. Budapestről közel 1 óra alatt elérhető autóval, de vasúttal is könnyen megközelíthető a község.
A településen folytatott régészeti ásatások során feltárt leletek alapján Vácrátót már az őskorban, majd a római-korban és később a honfoglalás idején is valószínűleg lakott terület volt. Az idők során a település életében, szinte mindig kiemelkedő szerepet játszott a gazdálkodás, így meghatározóak voltak a bő vizű patakon elhelyezett vízimalmok, illetve fontos szerepe volt a mezőgazdasági terményeknek, amelyet Vác piacán tudtak értékesíteni a Rátótiak.
Vácrátót Nemzeti Botanikus kertje nemzetközi hírű, és évente mintegy százezer látogatót fogad. Az országban itt található meg a legnagyobb növényrendszertani gyűjtemény, amelyben az üvegházban és a sziklakertben látható egzotikus növényeken kívül megcsodálhatjuk a kert kiemelkedően gazdag fa- és cserjegyűjteményét, valamint a Biblia növényeit bemutató kert-kompozíciót is.
Az 1800-as évek végén Gróf Vigyázó Sándor építette meg kastélyát a község közepén, és létesített körülötte harminc hektáros angol parkot. Az építtető fia örökös nélkül halt meg, így apja végakarata szerint, a Magyar Tudományos Akadémia kapta meg a kastélyt és a parkot. Az Akadémia pénzügyi helyzete nem tette lehetővé a kert fenntartását, így rövid ideig visszakerült a család egy oldalági rokonához. Később a kastély és a park eladásra került, majd a II. világháború alatt és különösen után is sokat károsodott a kert, nem volt gazdája. Csak a földosztást követően, kapta meg az Országos Természettudományi Múzeum, hogy itt botanikus kertet és növénykísérleti állomást létesítsen. 1952-ben a Magyar Tudományos Akadémia átvette az állomást és létrehozta az MTA Ökológiai Botanikai Kutatóintézetét.